Ez a fajta táncirányzat, a huszadik század elején, New Orlens-ben, a fekete negyedekben tűnt fel először, onnan terjedt tovább Harlemben, majd egész Amerikát elöntötte. A stílusra nagy hatással volt a balett és a modern tánc. A jazz tánc mai formájára jellemző a ritmikus sportgimnasztika. A stílus lényege, hogy a testünk egyes mozgásközpontjai, egymástól függetlenül mozognak.

Ezzel a kifejezéssel először 1917-ben találkozunk. A Jazz tánc gyökerei a new orleansi feketék Kongó-táncaihoz nyúlnak vissza. A húszas években Harlem volt a fekete jazz táncosok fellegvára. 1940 körül új elemekkel gazdagodott a stílus a balett és a modern tánc hatására. 
Első alkalommal 1960-ban jelenik meg a jazz tánc Londonban, mint önálló látványon alapuló tánc és ekkortól már semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy meghódítsa a világot. A stílus egy speciális technikán alapul, az un. Izolációs-technikán. Ennek lényege abban áll, hogy egyes területei a testünknek egymástól függetlenül mozognak. A mozgásközpontjai: fej-nyak, vállak, mellkas, medence, a kezek és a lábak. A mozgás lényege a "policentrikusság", ez azt jelenti, hogy legalább kettő - a fentebb említett - mozgásközpont egymástól függetlenül mozog. Majdnem minden típusú mozgás engedélyezett. 
Aki hobbiból űzi ezt a tánc stílust, az a ritmikus gimnasztika és a táncsport nagyszerű elegyére lel benne. Az utóbbi években folyamatosan nő a Jazz tánc népszerűsége, ami részben annak is köszönhető, hogy teljesen nyitott minden mozgásra, amit beépíthet mozdulatai közé.